Életem első 50 éve sok szállal kötődik a kb. Turától Becskéig (Tágabb értelemben Hatvantól Balassagyarmatig) terjedő tájhoz, a Galga vidékéhez. Néprajzosok szerint ez nem egységes néprajzi táj, legalább 3 különböző egységre lehet felosztani (Murphy jut eszembe, aki szerint nincs olyan rendszer, eszme, vagy élőlény amit ne lehetne 3 fő részre felosztani - fej-tor-potroh pl. :))).
Turától Jászfényszaruig a Jászság dominál, Bagtól Püspökhatvanig a Gödöllői dombság és onnan fel egészen a forrásig a nógrádi tájvidék.
Baggal kezdem, ui. itt születtem. Apukám bagi származású s 6 éves koromig nagyjából itt éltünk. Azért csak nagyjából, mert a család gyakran költözött, ingáztunk Galgagyörk és Bag között. Hol Apu szüleinél, hol Anyu szüleinél laktunk, de gyerekkori emlékeim Bagról vannak. A falu egyébként a palócság nyugati központja, s a 60-as évek elején még éltek a népszokások. A palóc tájszólás például, amire igen fogékony voltam. Még később is elég volt egy-két hetet eltöltenem nagyszüleimnél és a családomnak ugyanannyi időre volt szüksége, hogy leszoktasson róla. A palóc beszédet különben igen csúnyának tartottam és részben ma is annak tartom. Felnőttként kezdem értéknek tartani, éppúgy, mint a népzenét.
A gyerekkori csínytevések, a vasárnap délutáni családi séták, fagyizások, egy-egy bambi az aszódi vasútállomás restijében, az első krémszínű "faros" Ikarusz busz is mind ide köt.
6 évesen költöztünk "végleg" Anyu szüleihez Galgagyörkre. Itt kezdtem az általános iskolát és egészen 18 éves koromig itt laktunk. Az iskolai évek maghatározóak az ember életében, nekem mégis inkább negatív élményeim vannak ezekről az évekről. Sosem szerettem itt lakni. Az okát nem tudom, hisz nem volt ok ami kiválthatta volna, de akkor sem szerettem. Nem is igazán tudtam beilleszkedni, egy barátom volt csupán (pulikutyánkat nem számítva).
14 éves koromtól újabb állomás a Galga mentén, Aszód. 4 év a szakközépben. Ez már jobb periódus volt, kinyíltam. Több barát és szabadidőnkben a zene. A populáristól a rockon át, a progresszív zenéig és nekem egészen a dzsesszig. 16 évesen már Emerson, Lake and Palmert hallgattam, nem sokkal később Chick Coreat és Oscar Petersont. Iszonyatosan jó évek voltak. Otthon a Szabad Európa rádió (Teenager party, Forgószínpad, Billboard slágerlista) hétvégeken koncertek. Versegen Piramis (kis kitérő, nagybátyám Versegen lakott, koncertek előtt 3 centes Hubertus //titokban// utána gyakran ott aludtunk), Gödöllőn Omega, P. mobil, Galgahévizen Radics Béla, Korál, Edda és Bagon Beatricse. Apropó Acsa-Újlakon az Újságíró szövetség pihenőházában Hobo Blues Band. Lemezek, lemezcserék, MK-25-ös kazettás magnó //burzsujoknak Toshiba//. Ekkor hallgattam először Ravi Shankart és John McClaughlin-t.
Tanulás? Picivel az átlag felett, de a továbbtanuláshoz kevés.
Itt egy kis ugrás következik. 18 éves koromtól Pesten éltem. A szülői látogatáson kívül annyi kötött csak a vidékhez, hogy 2 hónapig Aszódon éltem nővéremnél (épp nem volt albérletem), 86-ban Aszódon volt a esküvőm és kb, ugyanekkor katonaként futva megismertem a püspökszilágyi lőteret //azon kevés emlékeim egyike, amit az idő sem szépített meg//.
Apu halála után szabadidőmet a galgagyörki háznál töltöttem, majd vettünk Anyunak egy kisebb családi házat Galgagután.
Családom számára mindenképp Guta a number one. Imádtuk. Hihetetlenül éles kontraszt az élhetetlen, multikulturális //értsd. cigány, zsidó, arab, román, pakisztáni, kínai, török stb.//, zsúfolt, zajos, büdös, agresszív Budapest és a természetközeli 800 lelkes kis nógrádi falu között. Minden szabadidőnket itt töltöttük. Meg kell említeni Dánielt a berni pásztort (lelkipásztor, garde dame, család terapeuta és antidepresszáns), az egy-két órás erdei sétákat, a pálinkafőzést, a kerti sütéseket, a falunapot //tüzijátékkal, Arató-diszkóval//, a berceli pizzériát, ahol azóta is törzsvendégek vagyunk.
S, meg kell említeni a szomorú eseményeket is. Anyu 3 évig élt itt csupán. Pár álmatlan éjszaka és be kellett látni, innen pesti munkahelyeinkre és iskolába képtelenség bejárni. Eladtuk.
Visszavedlettünk városlakókká, de csak 10 hónapig bírtuk. Költözés és irány ismét Bag. Akarva-akaratlanul is kerestem a 44 évvel ezelőtti falut, embereket. Kis szegletét találtam csak meg. Megváltozott a falu. Része lett az agglomerációnak, sok az idegen, a betelepült. Pár dolog viszont megmaradt. A szülői ház például, s pár rokon. Az iskola, a Műv. ház, a templom. Újból felfedezem Aszódot, ami szintén nagyot változott. Végigjárjuk a természeti látnivalókat, a Babati tavat, a galgahévízi Bika tavat és a Palotási horgásztót. A Petőfi forrást. Igyekszünk gyökeret verni.
Ízelítőül pár fotó. Személyes jellegűt csak egyet töltöttem fel, a hangsúly a falvakon és a tájon van.
A galgagutai vasútállomás.
A turai Schossberger kastély.
Parasztház, talán Zsámbokon.
Galgagyörki utcakép az 1960-as évekből.
Az acsai Prónai kastély kapuja.
A csővári vár romja.
S, végül a blogger 1962-ben, a motorháztető jobb oldalán.
